Nóra néha leír olyan mondatokat, amelyek gyomron vágnak. Az előbb “gyógyszer” témában olvastam el néhány korábbi blogbejegyzését. Az egyik végén volt az alábbi néhány mondat:
“A börtönökben is megkapják a gyógyszereket a rabok, akik betegek. Akik szintén rossz döntéseket hoztak. Még lehet, rosszabbakat is, mint ez a két asszony, itt. De a börtönlakók ebből a szempontból szerencsésebbek.
Mert emezeknek a helyzete, ellátása megoldatlan. És nincsenek egyedül.”
Tudom, hogy én vagyok az, aki (szemben Nórával és néhány itteni hozzászólóval) tényleg csak egy “rózsaszín ködben lézengő liberális”. Nekem egy pici negatív tapasztalatom van cigány emberrel (benyúlt a ridikülömbe, észrevettem, rákiabáltam, riadt arccal bizonygatta, h nem vett el semmit, és tényleg, mert időben rajtakaptam, meg mert ugyan mit tudott volna tőlem elvenni… A többi roma származású emberről mindig kedves kollégák világosítottak föl, hogy tkp cigány ám… én nem tudtam, hogy a profi grafikusunk, a szuper informatikusunk, a végtelenül megbízható pénzügyesünk cigány – és ugyan mit is érdekelt. Kitűnően tudtunk együtt dolgozni, ez számított. Cigány emberrel más tapasztalatom nem is nagyon van).
De bármennyire távol vagyok az igazi problmáktól (úgy a Nóra által, mint az Adrienn-Adrienn által leírtaktól), ez fejbe kólintott. Az, hogy mennyi gyalázatot, “dögöljönmeg”-et, “haljonéhen”-t, “neazénadómból”-t kapnak olyan emberek, akik korábban igazi, a valós helyzetükre reflektáló segítséget nem kaptak, és elkövettek olyan hibákat, amelyeknek a mását náluk jobb környezetben élők is elkövetnek – csak épp sokkal enyhébb következményekkel. Viszont az őket sújtó következmények súlyosabbak, ha a mindennapi élethelyzetüket nézzük, rosszabbak, mint ha embert öltek volna… Mert az nem éhezik, ha beteg, meggyógyítják, nem egy esetben még munkalehetőséget is kap, tanulhat, és nem kell mezítláb mennie az iskolába…